Kedves Érdeklődő!

Egyre többen keresnek meg azzal a kéréssel, hogy eltörött üvegmedált vagy fülbevalót javítsunk meg. Ez sajnos nem olyan egyszerű, mint amennyire elsőre tűnhet, ezért szeretnék egy kis összefoglalót a témáról.

Először is bemutatnám azt a három okot, ami nehezíti az üvegjavítást utána pedig a lehetséges megoldásokat.

Az első ok: az üvegek változatossága

Sokféle üveg létezik, mindegyiknek eltér az összetétele. Ettől mindegyiknek más-más lesz az úgynevezett a tágulási együtthatója, ami alapvetően azt adja meg, hogy hő hatására mennyire változik a kiterjedése. Azaz, ha különböző típusú (eltérő tágulási együtthatójú) üvegeket olvasztunk össze, kihűlés után feszültség keletkezik a két üvegrész között és vagy amint kihűltek, vagy később  - akár hetek múlva - megreped, eltörik az üvegünk.

Ennek ismeretében az ékszerjavítás már nem is olyan egyszerű. Ahhoz, hogy egy üvegékszert ki lehessen pótolni, bizony tudni kell, hogy milyen üvegből készült. Sok helyen írják, hogy az ékszer muránói üvegből van, de ezt a kifejezést meglehetősen lazán szokták kezelni. A való Muránóban, muránói üvegből készült ékszerek hátuljába még olvadt állapotban belenyomnak egy pecsétet, ez alkalmas azonosításra, de az ilyen ékszerek viszonylag ritkák. Ennek a pecsétnek a hiánya nem zárja ki, hogy az ékszer muránói üvegből legyen, mert ma már a világ minden táján dolgoznak ezzel az üveggel.

A muránói üveg úgynevezett lassú üveg, azaz felhevítés után tovább marad megmunkálható-alakítható állagú, a gyártó pedig garantálja, hogy az összes által készített üvegpálca és -tábla tágulási együtthatója 104 lesz, így az általa készített üvegek mindig összedolgozhatóak.

Én használok az ékszerek készítéséhez muránói és egy Bullseye márkájú amerikai üveget is - ez utóbbinak a tágulási együtthatója 90, vagyis a két üvegfajtát már nem lehet kombinálni. Ezért ha dolgozom, soha nem veszem elő mindkét üvegfajtát, mert ha már az asztalon vannak, nem igazán lehet őket megkülönböztetni. Ugyanígy, egy kész üvegékszerről sem igazán lehet ránézésre megmondani, hogy milyen üvegből készült.

 A második ok: az üveg törékenysége

Remélem, nem személyes tapasztalatból, de talán már hallottak forró italtól hirtelen szétrobbanó pohárról vagy gáztűzhelyen szétpattanó jénai tálról.

Az üvegékszerek is viselkedhetnek hasonlóan. Az üveget nem szabad hirtelen felmelegíteni sem lehűteni, mert elpattan. Minél vastagabb az üveg, annál lassabbnak kell lennie a melegítés és a hűlés folyamatának. Fontos, hogy az ékszer minden pontja közel azonos hőmérsékletű legyen a felmelegítés során.

Tegyük fel, hogy tudjuk, hogy muránói üvegből van a medál. Legyen ez a medál egy kicsit vaskosabb szívecske, ami eltört. Ezt a javításhoz először fel kell melegíteni úgy 520 Celsius fokra - ilyenkor az üveg még nem olvad meg, de már elég meleg ahhoz, hogy olvadt üveget dolgozzunk hozzá. Melegíteni pedig jó lassan kell, nem tarthatom bele a lángba, mert azonnal törik, így marad a kemence. A felmelegített üvegmedált aztán valahogy ki kell venni ebből a forró kemencéből és a láng fölé tartani. Ez rengeteg csapdát tartogat, például elég a kemence ajtaját túl hirtelen kinyitni és a beáramlő hideg levegőtől azonnal elpattanhat a medál. Megfogni sem egyszerű: a legtöbb esetben egy üvegpálca olvasztott végét érintjük hozzá és azon tartjuk, de itt megtörténhet, hogy a medál egyszerűen leesik az üvegpálcáról, ha az túlságosan felmelegszik, illetve a pálca üvegéből a medálon is maradhat egy kevés. Ráadásul a törött részt teljesen meg kell olvasztani a javításhoz, ami az ott lévő dekorelemeket teljesen tönkreteheti, de az szinte biztos, hogy legalábbis elmossa azokat.

A harmadik ok: rengeteg munka

Egy új medál elkészítéséhez veszem a szépen előkészített üvegpálcákat és összedolgozom, majd a kemencében lehűtöm. Ezzel szemben javításánál a medált egyszer fel kell lassan melegítenem kemencével (ez legalább 2 óra), majd valahogy megpróbálom egy megolvasztott üvegpálcával kihalászni a pokoli forróságot lehelő kemecéből  - és közben nem leejteni. Ezután a javításra akár annyi idő is elmehet, mint amit egy medál elkészítése igényel, mert figyelnem kell arra, hogy ne tegyem tönkre az eredeti mintát. A végén pedig ugyanúgy a kemencében kell hűlnie 2-3 órát. Jól látszik, hogy végeredményben a javítással sokkal nagyobb kihívást és több munkát jelent, mint egy új medál megalkotása - nagyon szívhez szólónak kell lennie egy ékszernek, hogy ezt érdemes legyen bevállalni a megmentéséért - és a végén még mindig ott a kockázat, hogy valami mégsem úgy sikerült, ahogy terveztük.

Javaslataim

A fenti problémák ellenére mégsem reménytelen a sérült üvegékszerek sorsa.

Ha kipattant az üvegből egy darab, de egyébként használható, akkor azt lehet pótolni. Erre a célra létezik egy japán, UV fényre keményedő gél - hasonlít arra, mint amiből a műkörmöket építik -, azzal kell feltöteni az üveget, majd polírozni.

Medálok letört akasztóit gyakran lehet fémakasztóval pótolni, amit a medál hátuljára lehet ragasztani - ilyenkor fontos, hogy a ragasztandó felületet mind a medálon, mind az akasztón megcsiszoljuk. Ahol eltört az üveg, ott az éles részeket 100-as csiszolópapírral nagyjából simára lehet dolgozni, a felületet UV géllel lefedni majd polírozni.

És természetesen ott van a lehetőség, hogy a medált kemencében felhevítve üvegpálca végére olvasztva láng fölött a sérült résznél újraformázzuk. Ez a legkockázatosabb (esetleg a végeredmény egy teljesen új medál, mert annyira újra kellett hevíteni az egészet) és a legköltségesebb. Nyugodtan lehet egy új medál árával számolni.

Én szívesen megpróbálok bármilyen ékszert javítani, a fenti technikák bármely változatával és a fentiek ismeretében talán érthetőbb lesz az egyes módszerekkel járó kockázat vagy munka mennyisége.

Üdvözlettel: Üvegmacska